A vége egy

Szegény szegénytársam megértem: időben akármerre s térben moccanjunk csak: a vége egy: az út a temetőbe megy Vigasztaljuk magunkat untig hetykén hősen borzongva csontig: de más a tarka öncsalás és más a biztos pusztulás Szegénytársam nagyon siessünk bár egy rögöt odébb tehessünk Mert ahogy elgörög a rög az már az időben örök