Ahogyan most van

Ez így ahogyan most van hogy élet van s idő s hogy elmegy az idő s az élet összeroppan ez nagy szédítő nagy kecsegtető A fondor élet áltat engem s mindenki mást: tudjunk örülni és zengvén hallelujákat feledjünk el halált és pusztulást De én e karneválból föl-földobom fejem s bizonytalan gyanú s remény forgatagából gyanús bizonytalanba rejtezem Zokogni lenne kedvem – Egy férfi nem zokog – szól rám keményen a modern hideg köz-illem Elhallgatok hát s görbén hallgatok Belül viszont ömölnek áradnak könnyeim testem minden kicsiny kútfejéből kitörnek s végigzúgnak szikláin völgyein Mégsem könnyítenek meg maradva ón-nehéz dúlt érzékszerveim riadtan megremegnek s végtagjaim: a fáradt láb s a kéz – Ha elcsöndült a csengő s kicsengettek ha már: akkor nyugszik meg e botrányokon merengő – Csak a halottnak semmi a halál