Előttem vannak még
| Előttem vannak – eljönnek bizonnyal – |
| előttem vannak még a legnagyobbak |
| Kívánságokkal halasztgatom őket |
| kívánságaim nem érnek sokat |
| én hiszek bennük mégis ostobán |
| s egy-egy napért hálát adok nekik – |
| Majd a személyes harcok majd azok |
| melyekben hasztalan lesz a kiáltás |
| a segítség-hívás (nem lesz segítség!) |
| majd azok lesznek irgalmatlanok |
| Fekszem hanyatt akkor fejemben |
| mint olvadt jég kavarganak |
| forognak állnak összevissza |
| tarka-fekete emlék-gomolyok |
| majd gyorsan egybedermednek megint |
| megszületik egy kristálytiszta kép |
| valahány érzékszervem mozgósítva |
| Aztán széthull és másik áll helyére |
| s ez ismétlődik mígnem egynemű |
| feketeség borul rám mindörökre |
| s ez az idő időtlen lesz ha végső |
| hosszú lesz hogyha gyötrelmek telítik |
| hosszú ha még csak néhány percnyi is |
|
|