Előttem vannak még
Előttem vannak – eljönnek bizonnyal – |
előttem vannak még a legnagyobbak |
Kívánságokkal halasztgatom őket |
kívánságaim nem érnek sokat |
én hiszek bennük mégis ostobán |
s egy-egy napért hálát adok nekik – |
Majd a személyes harcok majd azok |
melyekben hasztalan lesz a kiáltás |
a segítség-hívás (nem lesz segítség!) |
majd azok lesznek irgalmatlanok |
Fekszem hanyatt akkor fejemben |
mint olvadt jég kavarganak |
forognak állnak összevissza |
tarka-fekete emlék-gomolyok |
majd gyorsan egybedermednek megint |
megszületik egy kristálytiszta kép |
valahány érzékszervem mozgósítva |
Aztán széthull és másik áll helyére |
s ez ismétlődik mígnem egynemű |
feketeség borul rám mindörökre |
s ez az idő időtlen lesz ha végső |
hosszú lesz hogyha gyötrelmek telítik |
hosszú ha még csak néhány percnyi is |
|
|