Most lejár
föltámadhat a már haldokló igyekezet |
mint vitális kutya melyen átment a kerék |
s utána megrázza magát s el is bír futni még |
|
hogy lesz-e kedvem rá vagy alkalom |
Ha szélvészt vár az ember s az bizton elviszi |
|
Játszom képzelgetem: simán vagy kínosan? |
Elébem jön az út s kegyes jósággal enged |
|
préseltetem keresztül s tűrnöm kell kénytelen |
s lefosztva rólam minden emberit |
|
kivágódtak az egyfelé nyíló végső kapuk |
nincs vissza nincs újra nincs más irány |
– Ami kezdődött most lejár |
|
|
|