Népünnep

Most húsz-harminc évvel későbben élek – Húsz-harminc évvel ifjabb tömeg árad forog zúg e vásári csődületben amelyben én már csak megtűrt kísértet arrébb taszítható holt tárgy vagyok Még az a vattacukrot majszoló srác az is több joggal jár-kel itt a téren s hallgatja a litániára hívó harangot: hisz mindinkább néki kondul és egyre több is hozzá a joga s a nép többsége már idevalósibb Jó hogy az élet elcseréli orrunk szemünk fülünk bőrünk mássá teszi s idegenné a régi megszokottat és már erősebben kívánkozunk a porrá lett hajdanvalók közé kik még roncsukban is múltunkat őrzik például hogy mi mint jártunk e téren miképp hallgattuk e harangokat mint sajnáltuk le (szánva is kevéssé) őket kik mint mi most úgy botladoznak