Állapot-rajz
| Mindenki megkapja amire vár |
| Hol így hol úgy fut a perc fut a nap |
| az idő kergült eb: önfarkába harap |
|
| Föladtam: tegyen úgy ki-ki ahogy éppen akar |
| Néző vagyok az lettem nyilvántartó hivatal |
| Szemem nem dirigál többé csak konstatál |
| ami történik benne rétegeződve áll |
|
| Innét azután leereszkedik |
| a gyülemlő rétegek sora lényem legmélyeig |
| s látna csodát aki rátekintene |
| akinek még érzékeny ilyenre a szeme |
|
| Befagyott öbölben zátonyra futott |
| félig-süllyedt hajóroncsot látna az ott |
| jegeces kanalat bögrét vázát még talán |
| virágokat is egy kidőlt váza falán |
|
| és még ezer apróságot nagyságot: kócos kis fejeket |
| ravatalokat satöbbit egyszóval: életet – |
| Bennem mélyen ahogyan egyszer én |
| makacsul-szerző-rabló korom idején |
|
| Azóta soha úgy… Elaludt a hevem |
| nem én teszek a dolgok történnek csak velem |
| fejemen belül a töviskorona |
| befele hull a vérem csöndben hull kint semmi nyoma |
|
|
|