Hitvita

János ev. 20., 29. Máté ev. 5., 3. Nem látok – Ám hinni szeretnék A föltámadt Krisztusra morgok mivel Tamásra megrovóan pirított rá s kedvetlenül – Ha értelmet kaptunk miért nem hagyja hogy éljünk is vele? Így már-már innét indulóban szinte folyton feszít a szégyen hogy oly keményen megaláz: résnyit se nyitja függönyét – A nagyon-nagyon okosoknak bújom utolsó napjait de egyik sem terem vigaszt mert mintha gyermekszáj suta logikája szólna belőlük csak persze fennköltebb fokon – Akkor már inkább nénikéktől rózsafüzéres vén kezük bütykeitől tanuljak élni és tanuljak meghalni is hisz a Hegyi Beszéd szerint: „Boldogok a lelki szegények”