Miserabilis

Szemközt ha már ilyen közel van szemközt vele a végső birkózás előtt! Ne hátulról csapjon le mint sikátorok sötét lovagja Hogy legalább akkor hogy egyszer legalább egyetlenegyszer láthassam szemét még azt se bánom ha megbánom akkor mit annyi sokszor elkövettem ellene Mert úgy sajnál s oly roppant szomorú s nyilván oly gyakran megsajdul szive konokságomtól mely kétségbeesve iparkodott hogy onnan a hiten való létét valóban elfogadjam Fény-árnyék-csíkosan messze a szülőágytól sűrűn kínlódtam bármilyen kicsiny jelért hisz emberarcom rúgta porba a kényszerű alázat és zavar Most itt a legjobb alkalom a legeslegutolsó (a legelső?) egy pillanat csak s máris zenghetem: „Van!” vagy „Nincs!” – ám ha így ha úgy: ó én szánandó mindenféleképpen