Rontás

Sünné a lelkem viselkedésem
késdöfővé-forgatóvá kezem
haldoklókon átlépővé a lábam
hófelhőket vonszolóvá hajam
hogy a gyanútlan természet virágai
dideregjenek lenyakló fejekkel
valahol bőrömön torok szakadt
s ezt a torkot fekete-vér-ivóvá –
Görgeteg bérc-tömbök tövében
kavicsokkal játszik a gyermek
gyönge ujjaiban világ-robaj
világ-omlás világ-dőlés
szűz ujjaiban világ-istenátka
játszik játszik játszik magafeledten
játszik játszik tilos rákiabálni
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]