Várak

Teknőbe fürösztött a konyhakövön befűtve a tűzhely izzott a tető csúszott keze rajtam szappansikosan a víz a fejemről szemembe szaladt arcom tenyerével mosdatta körül locskolta le rólam a gyönge habot majd rossz lepedőben karjára emelt ágy végin a dunyhát földobta s a lágy zughelyre vigyázva letett s betakart Volt váram azóta sokféle de ily kőbiztos erős vár többé sohasem