Mi marad?
A kicsi, a nagy, a még nagyobb rendbe: |
káoszba vagyok, bizony, keveredve. |
|
A tegnapot, a mát s a holnapot, |
jó keretbe ennyit se foghatok. |
|
Régen magam sem találtam, |
lassan eltakar mindent körben árnyam. |
|
Mellőlem, bár folyam más oldaláról |
szól, aki hozzám néha átszól. |
|
Vagyis: most meg mást nem lelek, |
|
s mind gyakrabban jut eszembe olyasmi, |
hogy ha végképp le kell magam fokozni: |
|
a föld felett s az ég alatt |
|
|
|