Bolond cifrázgatás
| Szemem elé, hogy a jövőt addig se lássam, |
| kendőnek vontalak, hogy a jövőt, melyet |
| növő barlang-torokként tolnak felém az órák. |
| Kell a jótét zavar a makacs közeledésben. |
|
| A holt hívő kezéből kihullott az ecset: |
| a szürke szürke most, a fekete fekete; |
| nagy tömbökben zuhan rám a változhatatlan, |
| fondorlatok pajzsát emelhetem csupán fölém. |
|
| Bogos hurkot kötöttünk a nyílegyenes útra: |
| váratlan tájak nyíltak, forogtak körülöttünk. |
| Ha kételkedtem is, azért csak hittem is, |
| hogy elsüllyedt a cél, szabad lett újra lábom. |
|
| Gyönge vagy, gyönge vagy, mint seb-pólyán a vér, |
| szivárványon, ködön átüt az örök éjjel. |
| Kitérő, torpanás, agyonszőtt-szépített kaland: |
| bolond cifrázgatás: a vége így is, úgy is egy. |
|
|
|