Boldogságán munkálkodik

A biztos veszteni fogó harcba se kezd önszégyenére, de le se mond, hogy a fogyó idő kivesse a szemétre. Makacsul van, s iparkodik, hogy beivódjék vérbe, húsba, boldogságán munkálkodik, kötve magát érette gúzsba. S nagyon akarja és hiszi: majd a megáhított karokban a sistergő láz tüzei közé az övé is belobban, s valamiképpen üdvözül: egy-egy sikolyban, némulásban, ott lankad ő is, ott hevül a test-lélek eksztázisában.