Boldogságán munkálkodik

A biztos veszteni fogó
harcba se kezd önszégyenére,
de le se mond, hogy a fogyó
idő kivesse a szemétre.
Makacsul van, s iparkodik,
hogy beivódjék vérbe, húsba,
boldogságán munkálkodik,
kötve magát érette gúzsba.
S nagyon akarja és hiszi:
majd a megáhított karokban
a sistergő láz tüzei
közé az övé is belobban,
s valamiképpen üdvözül:
egy-egy sikolyban, némulásban,
ott lankad ő is, ott hevül
a test-lélek eksztázisában.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]