Görbék
„Derékig meztelenre. Úgy! |
S a nadrágot félig letolni! |
Most hanyatt ide!” (Jéghideg!)
|
„A popsival oldalt farolni!” |
(Kemény, kemény!) „A térdeket |
feljebb! Kevéske türelem, |
ne moccanjon, ha szólok, és |
csöppet levegőt se vegyen! |
Tehát!” – „Icóka, telefon!” |
„Pardon!” (Fázom, megfulladok,
|
s tán nadrágom is tele van.) |
|
(A fő, hogy majd meggyógyulok, |
s még főbb, hogy mozijegy legyen.) |
|
|
Tétlenkedsz – mondják –, sőt: naplopsz, és a szemed se |
|
rebben – mondják –, hogy fölszeded érte a pénzt. |
Ejnye, minő vakság! Ha heversz, tenhátad a párnád, |
|
s tenlábad fárad, néha ha jársz kicsikét, |
tengyomrodba az ételt is csak tenkezed önti, |
|
s volna tanú rá, hogy vinni az ágyba se kell. |
Hasznos vagy hát, nem hagysz mást gürcölni helyetted: |
|
elvégzed még nagydolgod is egy s egyedül. |
|
Milyen szégyen! Mekkora gikszer! |
Igazat mondott végre egyszer. |
|
|
|