Jobb

A közös nyelv… A közös nyelv… Szókincs? Grammatika? Zörejből lassan nyíló muzsika? Történelemben, sorsban fölnevelt külön virágokkal telt, ősi kert? A szív botlása, hogyha idegen ég alatt fülbe libben melegen? Apai intés, anyai bece, küllős értelmű gyermek-gőgicse? Jó tanács, ha éjek-napok során omladóvá torlódik a talány? S mikor fontosabbá válik a más: bizonykodó szerelmi vallomás? „Egy-kettő” összehangoló vezény- szó a gyakorló élet mezején? – – Ez is, ez is. Ez is, ez is. De jobb, ha támadó kártékonyságra együtt ránduló védekezés, ha buktatók felett szinkron szülemlő egy-test lendület, s míg ón-szín égre szivárvány bomol, készületlen fölbimbózó mosoly, jobb, ha forgandó fény-árny-változás ütem-rendjén ringó szemvillanás: ha eggyé-szerveződve már a sok beszélni szótlan szókkal szólva fog.