Egy ifjú öngyilkosra

Majd kis szégyenkezéssel   köszöntenek, akik végigcsinálták,   amit te nem. De hát azért-e, mert több   jutott nekik, vagy mert te jóidőben   álltál odébb, vagy mert, mit félredobtál,   mellé teszik annak, mit ők remegve   óvtak soká? – Majd kis szégyenkezéssel   köszöntenek, aztán te is meg ők is   felejtetek, s hosszú mesékbe kezdtek,   hogy itt s hogy ott melyőtök mit tapasztalt,   elképzelem, végül nagyot nevettek,   hány és milyen cirkusz történhetik meg   velünk, s fejet csóválva kuncorogtok   a másikon.