Temetik Simon Pistát…
| Temetik Simon Pistát, temetik – |
| S én nem vagyok a sírjánál, pedig |
| innen már végig hozzá lejt az út, |
| a nagyvilágon ez már az a zug, |
| mely belső körként szűkebb otthona, |
| és volt számára védővár, tanya. |
| Hisz alig pár kilométerre csak |
| épült az is, az új, a nyári lak, |
| hová és honnan – úgy képzeltük el – |
| könnyű baráti híd majd átivel, |
| s kik mondtak volna egymásnak sokat, |
| de más vidék béklyózta lábukat: |
| a fél-életnyi késedelmeket |
| pótolták volna, amiként lehet. |
|
| A híd még el se készült, már ledőlt, |
| Simon Pistára hull a barna föld: |
| temetik Simon Pistát, temetik. – |
| Szemem északnyugat felé szökik, |
| Bazsi felé: dombok, völgyek felett, |
| (jártam már ott, segít a képzelet). |
| Most mindenféle értelmetlen ok |
| akarta, hogy nem a sírnál vagyok. |
|
| Vagy mégis ott!? Mert itt is éppolyan |
| az ég, a lég, a víz, a föld, a hant, |
| a hant, amit lassan fölmarkolok, |
| és áhítattal visszamorzsolok: |
| temetem Simon Pistát, temetem, |
| erre is örök nyugalma legyen, |
| itt a Fülöp-hegy déli oldalán, |
| hol egyszer – még két éve sincs talán –, |
| oly szép napot töltöttem el vele. |
| – Kihűlt a helye, hideg a helye. |
|
| Hanem a föld nem hűl ki sohasem, |
| amibe Simon Pistát temetem, |
| az egész táj egy óriás Bazsi, |
| s olyan igazi, mint az igazi – – |
|
| Gerle sír, a nap ködbe rejtezik, |
| temetik Simon Pistát, temetik… |
|
Révfülöp, 1975. július 10-én du. |
|
|