Két december
|
Kardos Tibor halálára
| Nyirkos nem-szeretem idő a Via Giulia |
| kövein s a Tiberis-parti leveletlen platánokon |
| „Nézd a Soractét”… ó a horatiusi |
| kemény-szép télnek nyoma sincs a hó helyett |
| nyúlós nyál csillog a vén és hülye |
|
| Bent Nálad együtt majd az egész csapat, |
| vidám a kandalló, a beszéd vidám, |
|
ugrál a tűz, ugrál az elme, |
|
hasztalan inti a négy komoly fal. |
|
| Köztünk a hitves, néha betáncol a |
| két csöppnyi lány, s kellő bece-szók, puszik |
|
után kilibben újra, hagyja: |
|
játsszanak a nagyok is magukban. |
|
| Az asztalon bor s tál, gyönyörű gyümölcs: |
| szőlő, narancs, préselt füge, illatos |
|
kávé – –: a nyirkos esti Róma |
|
árnyai közt ragyogó oázis. |
|
| Bent Nálad együtt majd az egész csapat: |
| költők, kiket távol haza tájai |
|
küldtek, s te hívtál osztozóknak |
|
ámulatod s örömöd csodáján. |
|
| Szavad – jó pásztor – erre megy, arra megy, |
| s az elkanyargó érv-juhokat szelid |
|
hajtja, a félre-ficánkolókat. |
|
| Megrendül rendre, s reszket a ház, ahogy |
| elzúg előtte bőszen a villamos; |
|
köd, nyál, didergés kint… az ódon |
|
Falconieri-falak között meg |
|
| felnőtt idill s oly bő, hogy a hanggal, a |
| fénnyel kidől az ablakon is, kevés |
|
s a Tiberis meleg álmokat lát. |
|
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|
|
| Nyirkos nem-szeretem idő a Szkókó |
| leveletlen tőkéin fáin lent a forró ifjúság |
| városának tetőin hó sehol zöld sem sehol |
| Neked itt többé már minden sehol |
| amit szerettél amit úgy szerettél |
| s Te is sehol Te is sehol… |
| De az a fény az a melegség |
| az a hang él és szűnhetetlen |
| itt is ott is és mindenütt… |
|
|
|