Előkészítő megbeszélés a 40 éves érettségi találkozóra

Kórházi sebészfőorvos szomszédjáról beszél „A” csak úgy mellesleg de érezni hogy dicsekszik bár maga is vitte valamire nem értékeli „B” ravaszkásan hunyorog: nyugdíjas néhány éve már rendőr volt hát korengedményes külvárosi kertes házban lakik szép nyugdíja van a kerttel inkább szórakozik hobbyként „C” „D” „E” „F” szürkén emlékezik vasutas postás ügyvéd mérnök nem történt különös egyikkel sem (az alkalmon kívül a villa is emlékezésre hangol tágas régi épület széles-deszkás padló a szobákban öreg bútorok pohárszék kora Zsolnay-vázák egyebek s mintha a téglaboltú pincéből finoman fölszivárogna valami bor- és nyirokszag vagy talán a demizsonból árad ki) „X” a szervezésről tájékoztat előtte papír kezében ceruza hol és mikor legyen s a tanárok közül – alig néhány maradt – kit hívjunk meg s az utiköltségük (nekik komoly teher) „X”-et Boriskának hívtuk lányos kamasz volt többszörös nagyapa protézist kap fél felső fogsora hiányzik selypítve beszél (Boriska néni?) Aztán a halottak következnek részvéttel de nem túl sokáig ilyen korban az ember már könnyen behelyettesít s minek az ördögöt?… jobban esik dicsekedni a nagyszerű lányokkal és fiúkkal (akik majd ugyanígy dicsekszenek egyszer – furcsa, hogy a folytonos emelkedés ellenére a világ…) S közben bor némi harapnivaló hőstettek jó kapcsolatok disznó- és féldisznó viccek röhögés némileg erőltetett nyirkosan lepermetező ideges tavaszvégi este és mázsányi sokmázsányi súly a szíven a mellkosárban