Levelek régi barátaimnak

Írok tél jön mindig jobban bebújtok én csak a nyarat írhatom teleitek futó ismerőseim nem tudok róluk sokat sem értük nincsenek sem ellenük tanácsaim persze a nyár is hasznos és én épségben őrzöm és küldöm küldöm Ti magatoknak nehezen idézhetitek föl: mögéjük dőltek az őszök nyirkos-göcsörtös nap-szálfái nap-szálfái Írok mind karácsonyibb lesz a szél néhány hét múlva advent és ilyenkor érzékenyebb az ember sőt érzelmesebb szereti ha körülfogják körülbeszélik ha el bírja hitetni magával hogy támadhatatlan hogy érdemes élni hogy érdemes élni Írok de a feladót elhagyom legtöbb levelem visszakapnám az iszonyú kis cédulákkal: „Meghalt” „Ismeretlen”