Szülőház
Légvonalban vagy kétszáz méter |
|
A kémény kószáló füstjét akár |
|
Idővonalban több mint ötven év |
|
Ha légvonalban Hold-messzire lenne |
ha légvonalban Tejút-messzire |
ha másik Galaktika-messzire |
az idővonal hosszáig nem érne |
|
Légvonalban vagy kétszáz méter |
|
Jók a falak a kémény a tető |
az ablakok a kapu s a kilincs |
így elmerengve hát a kora estben |
világos hogy nyugodtan bemehetnék |
megpróbálhatnám a találkozást |
világos így merengve képzeletben |
|
De álltam már előtte sokszor |
valóságban alig karhossznyira |
s az ötven év idővonal közénk állt |
megtudtam akkor hogy hiába tenném |
|
a folyosó kék-piros lapjain |
talpam nem koppanhat s ujjam se (bár |
meszes lesz) nem érezheti falát |
s az ajtó az sem nyílhatik ki többé |
|
A szülőház megszült tartott kicsit |
aztán kitett s végzett velem |
kimutatja hogy semmi köze hozzám |
|
|
|