Ne annyira

A fájdalmat csak az emlékezés – Negyvenhét év! Úristen! Viselkedésemben bizonnyal benne van az iszonyú hiány ezer nyoma. Mi esne jól, apám? Ragyog a márciusi nap, gyászoljalak, vagy ujjongjak, hogy élek? Mi esne jól, apám? Bizony én már nem szoktatlak bele világomba: családom, unokáid s a nagyon megmásult tágabb család – Legjobb lesz, ha mindent magam csinálok. Határtalan márciusi napos nap. Ne az emlék szabja meg, mit tegyek. Negyvenhét éve befejezted, én nem tudom, mikor teszem. Találkozzunk, két felnőtt, tán idegenek, egymással mégis érthetetlen-kedvesek, de végre már ne elviselhetetlenül, de végre, hogy ne annyira szeresselek.