Őriznek

Nagyapáim alig dédapáim sehogy nevüket is lassú elmélkedéssel de talán ha a napba nézek: szemem hunyorgása s a nőkre: az az áramütés talán vagy a víz és a csönd szerelme – akármi és akárhogyan: a világ nem szokhat le róluk létezésemmel kényszerítem s folyton lazítva könnyedebben hiszen gyarapszik a csapat s ha kiállok s mindent viszek rólam se szokhat a világ le maradnak akik kényszerítik nem a nevemre – nem-sok-érő nem a híremre – az se többet hunyorgásomra ha a napba nézek amaz áramütésre ha a nőkre a csönd szerelmére meg a vizére akármire s akárhogyan de őriznek hogy meg ne haljak