Az apa öregsége

Rakva kőből, öntve vasból: mégse tart a bástya, lépcső. Szám ha meg már földbe kóstol, mindennek örökre késő. Kiáshattok, ültethettek újra tisztes asztalfőre: ott mellettem megölhetnek, meg nem tudlak óvni tőle. Jajgassatok magatokba! Visszhang hogyha visszakondul, én felelek jajotokra; nem kaphattok mást azontúl. Jól hiába lakna százszor a majd egyszer éhezendő, kínjait a koplalástól bizton hozza a jövendő. Megy az apa szemlesütve, törvényírta szégyenében, hogy a földbe lefeküdne, megveretve, csont-szegényen.