Emléktábla

Nagyobb volt itt az utcafront, magasabbak a fák s a kőfal, tágabb az udvar, haj, de jókat   tudtunk cicázni benne! Majdnem benyitok, fulladok, tizenöt év, soha azóta, a kilenc lépcső s egy külön még,   gyerekszag fut elébem. A konyhaablaknál, kívül ott állt a játékláda tömve, egyetlen játék sem maradt meg,   Kópék! hiába mondtam? Lesnék a másik ablakon a szobába: az összevissza huzigált székek, fotelek közt   ott bújnátok ti hárman, s bejönne közétek zilált ruhában, házimunka-törte mozdulattal, sugárvirágzó   ifjúsággal anyátok – –