A tavaszi kert és gazdája

Kijött megint Nem látszik rajta semmi különös Próbáljuk mosolyra deríteni talán sikerül végre Emlékszünk: addig már-már eljutottunk hogy meglágyult a szeme éle hogy a szurok-láng meglohadt szemében Tanult-e ő is valamit? Mi tanultunk s vizsgáztunk is sokat még nagyobb türelemmel foglalkozunk vele Ha kicsit ő is – E nyár esetleg mindent rendbe hozhat Van benne készség: szépelgéseinken el-eltűnődik szelid nyugalommal Csak ne bámulna annyit téli halottainkra