A fák példája

Az éggel most már semmire sem megyünk s a földdel sem. Köd, köd, felhő, ború, szorongás. Vegyük példának a fákat, ők tudják, mit kell tenni ilyenkor. A napot, az ég kékjét, a világ zöldjét egyéb meleg, szín nem pótolja. A fákat vegyük példának, ők másutt keresik a vigasztalást és a menedéket. Ők másutt keresik, magukban keresik: derűt, meleget magukban keresnek; a napot, az ég kékjét, a világ zöldjét ők magukban teremtik meg maguknak. Nyugodtan tűrik a vak éjszakákat, a külső háborút. Kérgük bástyái közt szüntelen zene szól, a teljesség zenéje, az egyensúly zenéje és a rendé. S ha majd ismét a helyére kerül a kék, a zöld, a nap, a világi bőség: mohóság nélkül fordulnak kifelé, és úgy fogadják ezt is, mint a törvényt.