Én Noé-bárkám

Vers én Noé-bárkám a mulandóság özönvizében melybe nem minden élőből s minden testből mindenből kettőt-kettőt viszek be hanem egyet-egyet vagy legalább szeretnék például a gyerekkori szomszéd hülye Pistát vagy Misit ifjúságom falusi társát lányokat kikkel nem is beszéltem s persze a rokonság nagy részét (nyilván az én kis nyájam is) meg azt az idegen olasz urat ki csomagom a vonaton föltette a tartóba és néhány kutyát szobát könyvet útrészletet szagot ételt ruhát – ételt ruhát – Vers aztán hadd kerengjünk én nem küldök galambokat nem érdekel az Ararát mert ez a Noé-bárka végül is nem ment át senkit semmit a mulandóság özönvizén legfeljebb hajókáztat egy kicsit vigasztal olyan reményeket táplál bennem miknek nem is hiszek aztán elsüllyed mindenestül nyomtalan