Az 57-ik előtt

Még hány jön a nyárra november? hány ünnepem ünnepelem benn?   s víg ünnepeket? siratókat?   múlatni, marasztani jókat? Vágyam lassan csakis annyi: tudjam békén idehagyni,   ami kölcsönképpen enyém lett   s gyereket, testvért, feleséget; békén, hogy lépteimet ne gyászdob-hang árnya kövesse,   úgy nézzen akárki utánam,   mint utca forgatagában, mint ott néz arra, ki szürkén általvillan szeme tükrén,   s már nincs, eltűnt, nem is emlék,   mert árad az, árad az új nép.