Ember az őszben

Kinyílik a tájék keze lemond a tájék elereszti az úgyse-tarthatót A kerekült életek szétgurulnak közönyös az ég-Polüphémosz nem biztat nem sajnálkozik ez a rend így rendeltetett Óvakodva bóklász az ember ne vesszen el a veszendőkkel szervezi különös furfangjait Ismét kivág a temetőből ismét hídra kapaszkodik a sírdombokon út nyilall át csak a hídlábig ér az ár.