Madár villámlik

Megrebben a fény a falon: madár villámlik az ablak előtt megrebben a fény rándul szilajon megdöbben a fény: mi kerülgeti őt Madár-suhanás tört pillanata de elég s ami tárgyaimat s engem biztatni tudott maga most ő is rémülve-riad Ó árny ó gyorsanölő méreg mely a parttalan derűbe ha dől rögtön vele nő lesz csöppje határtalan s a tetőkön az ágakon a legyötört földön forgó ragyogás gyásztakarót rettegve ölt volt-nincs elmúlt a varázs.