Őszi napéjegyenlőség

A kert végén a horpadásban köd ül már hajnalonként mélyebbre süllyedünk a pusztulásban fokonként Már reggelente nem az álom- gyűjtötte frisseség izeg-mozog földön faágon és nem a kedves ég kínál sokértelmű vigasszal – fa fű lapul mit éjről-éjre most tapasztal riasztva-új s a virradat félelmes éggel tárul fölébünk világraszóló szürkeséggel dermeszti vérünk Csupán a vadszőlő pirosló zászlói lengenek buzdításként az egyre foszló zöldek felett.