Késő
Félalkony-délutánba rendeltetett vidék |
már-már az est porával is beszór az ég |
Deleidet nem ismerem s fénylő reggeleid |
nem botlok az ifjúval össze sem a gyermekkel itt |
Ezek a bágyadt örömök csak úgy gyökértelen |
lengenek napjaimon mint föltépett hínár a vizen |
ezek a bágyadt örömök – itt bennszülött soha |
leszek e vonzó földnek inkább gyarmatosa |
Az árokban a tó felé szederbokor-sorok |
piros-fekete szedreikbe belé se kóstolok |
csak ízt adnak de semmi mást nem |
Ó van útszél hol egy hibás szem |
bőségszarut zúdít rám: csak kapkodom fejem |
ahol ha lépek seregek lépnek együtt velem |
Próbálom belakni e tájat aligha sikerülhet |
amikkel barátkoznék ijedten menekülnek |
Hibátlan konspiráció! |
Azzal vigasztalódom |
nyilván csak magukat védik ily furcsa módon |
zajgó szerelmük ellen hogy majd könnyebb legyen |
élniük egyszer itt már végképpen nélkülem. |
|
|