Az alkony ilyenkor

Az alkony ilyenkor az alkony   kárpótol egymaga sivár ilyenkor a nappal   sivár az éjszaka De az alkony az alkony – az égen   nyugat felé merev kék-zöld-vörös kusza foltok   merengenek Az égen az égen nagy-nagy   hézag szakad a fényes foltok amonnan   mögüle látszanak ahonnét nyugtatás jön   hová kérezkedés találkozik ez a kettő   a béke s a küszködés és meghajszol ahogy kell   aztán ölébe vesz az alkony ilyenkor az alkony   a bolyhos a jég-eres.