Kímélnének

Kicsi a város benne messze látok seregestül enyéim a halálok seregestül veszem magamra őket – Kímélnének inkább hagynák erőmet Féreg fagyottan kóbor macska éhen ez most a rang mely adatna kilépnem Gubbadva fekszem legjobb lenne váltig s bambán durmolni virágfakadásig: hogy mozgó földbe mégis ha muszájna mégis mozdító nap alól kiválva mégis az itt s ott között valamennyi közzel a végső éjbe belemenni.