Alkonyodó

 

 

 

 

Forduló

Egy-egy dátumot
neveket
mind gyakrabban el-
feledek
Romlik a jó gép
nagyokat
zökken időnként
megakad
Elveszítem-e
magam így
test lélek közt be-
rogy a híd
s leszek-e
afféle szegény
élőhalott
leszek-e én?
Vagy nem híd rogy be
ház borul
körébem látha-
tatlanul
s én oltalmában
csöndesen
kibomolhatok
teljesen?
S ki sajnálkozva
azt hiszi
búcsúztatásom
kezdheti
nem is gyanítja
hogy belül
új világ érik
kerekül.

 

 

 

Most készül

A hús szövetei módján a lélek
szövetei is meglazulnak:
papucs-érzelmek papucs-hevülések
klaffognak ráncosulnak
Villám-kínok láng-örömök helyére
sivatag-langyosság telepszik
húzza az ember az eget szemére
összkomfort-zugba fekszik
S holott a szél csapkodja már az ajtót
(nem lehet nem figyelni)
most készül – rég idegenbe szalajtott –
hosszú otthonra lelni.

 

 

 

Hétköznap

Semmi ünnepélyesség pódium
színpad
színpad A napi milliárd
egyéb halállal: féregével
dúvadéval rokkant gyoméval
homo sapiensével szunyogéval –
Hirtelen jön: cifrálkodó
öntisztelet családi tabló
nyáladzó érzelgés sehol
S a sablon-hír körül
árureklám karikatúra
Hát nyilván így lesz valahogy.

 

 

 

Kis himnusz

A tiszta és csodálatos
törvények tiszta és csodálatos
rendje tipor szét tiszta és csodálatos
minden halál.

 

 

 

Sokáig tart

Milyen csörömpöléssel
ricsajjal dobogással
örvénylő kapkodással
bősz rendetlenkedéssel! –
Megviselt holtak élők
sebhedt tárgyak csigázott
órák rondán levásott
mindennemű kisérők
nyomok már húsba-nőttek
időbe is tapadtak
kedv ellen megmaradtak
akadva eltünőek –
sokáig tart a kerge
igyekvés: megnyugodni
dúltságokból lohadni
jutni a régi csendbe
hogy mint a part homokja
dagály után gyüretlen
terüljön megtöretlen
szélrózsa-távolokba.

 

 

 

Kívül

Elkelne a meg-megállás a pihenés visszatekintés:
kémények füstje hunyorító ablakok küldenék a lélek
vitaminját
vitaminját Keményedik a próba
Az idő nem ereszt magába
A nap-dzsungelok óra-erdők perc-bokrok hova lettek?
Kerítés-falak mindenütt és a falak külső fele
kerítés-falak tagolatlan-elnyúlók hűvösek
kerítés-falak köztük bongó éhenkórász bolond szelek
Elkelne a megállás olykor kezd a lélek megzavarodni
sietne mert nincs visszaút túl lenne inkább bárhogy is
lépcsőn nehéz lefele menni tűrni ésszel belenyugodni
hogy emelkedik szűkül a horizont elolvad az ég
Ó bölcsesség ó alkonyat illendő erénye iparkodj
duruzsolj fülembe szünet nélkül talán fog végre rajtam
vagy legalább nem hallom a rosszra bujtó tanácsokat.

 

 

 

Gyülekezik

Seb még sehol de már lehet
a gyógyításra készülődni
Mert lesz seb lesz okvetlenül
a szájban a torokban
gyülekezik a jajgatás
a nyelv alatt a nyelv fölött
a tüdő ágbogaiban
a váll a mell a térd a hát
a szem a fül
a szív s a lélek
az egész ember jajgatása
az egész ember mindenestül
fejbőrétől lábahegyéig
seb lesz
seb lesz az leszek mindenestül
Izzik már a jövő alattam.

 

 

 

Ahol nehéz

Szaporodnak a laikus anatómia-órák
betegség-professzorok fájás-tanársegédek
tanítanak test-ismeretre
Amihez semminél se voltam közelebb
s hallgattam csöndes zsongását örömmel
most olykor szögesdrótokon onnét kerül
Hát így kezdődik a végső árvaság?
Minek az árvasága?
A végén végképp elfogyandó lényegé?
Álomi kín: ordítok és nem hallani
álomi kín: futnék és lábom kőmerev
de itt ez mindennél nagyobb veszély
ahol nehéz jól folytatni
ahol nehéz fölébredni
ahol nehéz
ahol nehéz – –

 

 

 

Alkonyodó

Lángok kórusa után éles-hegyes-tüzes nyelvek
egyértelműsége után boldog elfogultságok után
kétszer-kettő-négy-hit és -okozatiság után
kerek és hiánytalan rend után
tudom után így után bizonyos után
bal-jobb bal-jobb bal-jobb után
én után én után én után –
Léptek szélrózsa-tétovasága léptek nem-ismétlődő
mérete zavaros ritmikája
kétkedés füstös-kúszó meglobbanások riadó villanások
ki tudja ignoro sejtelmem sincs talán-talán
én te mi ők ő mi ti én
A teljesség ezzel teljesedik be
az emberség ezzel emberesül meg
a metszett szavakat a motyogók élesítik
az öregség héja magja szára is a gyümölcsé
az alkony is a nappalé.

 

 

 

Taedium vitae

Öreg bak bűzét magamon
és ötvenféle ráncot
hej de utálom de unom
e növő rondaságot
Bölcsesség béke szeretet…
báj-duma: locska zajgás –
Ahol még urkodni lehet
ott virul a kitartás
Naponta tanulni muszáj
és valami kudarcot
a fordíthatatlan apály
elgörgeti a sarcot
Mikorra megérne reá
a fő-átokba fogni
talán már nem is tud e száj
csak félhülyén motyogni.

 

 

 

Kímélnének

Kicsi a város benne messze látok
seregestül enyéim a halálok
seregestül veszem magamra őket
– Kímélnének inkább hagynák erőmet
Féreg fagyottan kóbor macska éhen
ez most a rang mely adatna kilépnem
Gubbadva fekszem legjobb lenne váltig
s bambán durmolni virágfakadásig:
hogy mozgó földbe mégis ha muszájna
mégis mozdító nap alól kiválva
mégis az itt s ott között valamennyi
közzel a végső éjbe belemenni.

 

 

 

Intés gyermekeknek

Kisgyermekek s nagyobbak
ne tétlenkedjetek
használjátok ki gondosan
a perceket:
e szép időnek
nemcsak magát
meg kell őriznie
a tétovább
órákat is melyek
könnyen berogynak
ha megvéknyulnak vázai
majd a napoknak
Lám én is én is
minduntalan
visszakanyarodáson
kapom magam
De jól is tettem
hogy dzsungelos
vidéket hagytam el:
van bújni most
hová ahányszor
mint irtás közepén a vad
a megűzetett
pőrén marad
Lányok fiúk
szerezzetek
mint jövendő szegények
amit lehet
Csak rajta rajta
hogy jó mire lesz
elmélkedni azon
nem érdemes
Nézzetek rám:
így félig-deresen
nem gyűlik a zsákba
már semmi sem.

 

 

 

Megérezné

Valami földöntúli kutyaorr
a földöntúli szagokat
nyilván megérezné már szívemen:
gyakran topogtam a küszöb előtt
jártam a kerítésnél föl s alá
nézegettem befele és búcsúztam
s a kihajló fekete bokrok és
fekete virágok hozzám verődtek.

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]