Mindenki karácsonyfája

Az ablakok lelkesen tükrözik még a gyér éjszakai fényben is Nappal meg szinte kapzsin nyúlnak érte bár csak egy-egy oldalról az övék Majd aztán vége lesz itt-ott a tér kőlapjai között marad néhány fenyőtű semmi más Az ablakokat fölszólíthatod fogjanak össze érdekedben: képtelenek lesznek segíteni A kőlapok rései közt meg a fenyőtűk hogyan is volnának elég erősek visszahozni hatalmas otthonuk? Csak a gyerekszívek csak a gyerekszemek csak a gyerekszájak makacs hűsége pártol cinkosan.