Szép maradt
Árvíz után a töltés kopasz nagyobbra rakták |
Tavaly még a füvek ükunokái éltek |
a füveké melyek kamaszkorom csodáit |
észlelték a libapásztor-lányok között |
|
És ott is arra följebb a falu széle táján |
a töltésen belül a vastag iszapot |
ritkásan verte át az alászorult növényzet |
De az a csonka fal még az a ferdült faoszlop! |
Hol a kedves tanya? hol az a két öreg? |
|
A Népház karzatán míg lent a tánc kavargott |
verset írtam a deszka-mellvédre hős-szerelmes |
Bemázolták |
Sokat és sokfélét töröltem |
itteni javaimból minek a maradék is |
Fölösleges a helyszín ihlete hogy idézzen |
|
Ha kérdezősködöm mégis: – hivatalos |
Csak véletlen hogy főleg az érdekel ki halt meg |
mikor bontották le vágták ki költözött el |
|
Egy gyűrött ősz-deres férfi köszönt minap rám |
megálltam néztem visszaköszöntem néztem újra |
a szeme szeme végül a szeme engedett be, |
nehéz volt megszólalnom két Lázár állt a járdán |
|
De minek is? Egy rész velem kivágatik |
vagy lezáratik végképp itt az ideje tudnom |
Szép maradt minden így is ég föld töltés Duna |
és dugig tele most is a nappalok s az éjek. |
|
|
|