Szép maradt
| Árvíz után a töltés kopasz nagyobbra rakták |
| Tavaly még a füvek ükunokái éltek |
| a füveké melyek kamaszkorom csodáit |
| észlelték a libapásztor-lányok között |
|
| És ott is arra följebb a falu széle táján |
| a töltésen belül a vastag iszapot |
| ritkásan verte át az alászorult növényzet |
| De az a csonka fal még az a ferdült faoszlop! |
| Hol a kedves tanya? hol az a két öreg? |
|
| A Népház karzatán míg lent a tánc kavargott |
| verset írtam a deszka-mellvédre hős-szerelmes |
| Bemázolták |
Sokat és sokfélét töröltem |
| itteni javaimból minek a maradék is |
| Fölösleges a helyszín ihlete hogy idézzen |
|
| Ha kérdezősködöm mégis: – hivatalos |
| Csak véletlen hogy főleg az érdekel ki halt meg |
| mikor bontották le vágták ki költözött el |
|
| Egy gyűrött ősz-deres férfi köszönt minap rám |
| megálltam néztem visszaköszöntem néztem újra |
| a szeme szeme végül a szeme engedett be, |
| nehéz volt megszólalnom két Lázár állt a járdán |
|
| De minek is? Egy rész velem kivágatik |
| vagy lezáratik végképp itt az ideje tudnom |
| Szép maradt minden így is ég föld töltés Duna |
| és dugig tele most is a nappalok s az éjek. |
|
|
|