Kamasz-naplómból
A határban már századszor törölték |
az aratók kezük szárával arcuk |
|
Kutya se vakkantott rám szenderegtek |
szárnyuk porba lógatták a tyúkok |
az asszonyok megoldották kendőjüket |
|
Üres ház tornácán aludt a lány |
szunyogháló alatt tizennégy évesen |
én meg tizenhat voltam: összegyúrva |
idealizmusból és szenvedélyből |
|
Aludt a lány parasztlány duzzadó |
bejárta álmait a fülledt koradélután |
néhány hajfürtjét homlokára |
tapasztották verejtékgyöngyei |
|
Aludt a lány reszketve próbálgattam |
megkeresni a szunyogháló rését |
s a nevén szólítottam többször csöndesen |
|
Nem válaszolt később lassan kinyitva |
fátylas szemét rámnézett alva még |
motyogott valamit leszállt az ágyról |
a szunyoghálót alul fölemelve |
kibújt és szájszélén lágy reszketéssel |
megindult a bozótos kert felé… |
|
|
|