Anna-Maija Raittila
költő, a magyar líra nagyszerű finn tolmácsa
Középkori katedrálisok ünnepi köznapisága
Assziszi Szent Ferenc és rokonai
forró Dél fügefák olajfák
mindig a tűz a nap a ragyogás
Tiszta homlokáról a hó
bőréről a fenyők
hangjából a félsötét éjszakák
egész lényéből a kristály-vidék
Ez a parányi asszony csoda hogy elbírja magát
sorsok raja villódzik komorul leng benne súlyosodik
ez a parányi asszony térben és időben ki tudja meddig ér
én láttam búcsúztatni vigasztalni halál előtt
és láttam egyszerű lelkek egyszerű örömében örülni
Északról a hűs rendet a hűség
bizonyosságát a keretek szelid
erejét hozza körbehordja segít vele tanít
Délről a szertelen tüzet a lélek
Szentlélek-alakját a termékenyülés
hevét az eksztázis fekete-vörös viharát
Huzalok futnak erre-arra háló feszül
országok egein érintésre megrezdülő:
erősebb szívdobogás elég máris jelez
Ez a parányi asszony egész földet áttelepített
a fenyők közé akácok keveredtek a rétekre gémeskutak
ez a parányi asszony hazai nyelven szól hozzájuk az idegenben.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]