Lányaimhoz
| Kártyáimba láthattok most már persze |
| ha voltak kártyáim egyáltalán |
|
| mind többet leshettek ki rólam |
|
| az istennek rég nyugdíjba kellett mennie |
| lassan a nem-tucat embernek is |
|
| nincsenek külön rugói csavarjai |
|
| ne diadalmaskodjatok azért fölöttem |
| s ne is dühítsen rám a kiábrándulás |
|
| viszonyunk mindenképp megváltozott |
| a terhekből is jobban kell vállalnotok |
|
| ne diadalmaskodjatok fölöttem |
| a ti erőtök épp ilyen esendő |
|
| ne is dühítsen rám a kiábrándulás |
| értetek volt a hókusz-pókusz |
|
| csak legföljebb nem tudtam abbahagyni |
| a józanságon győzött a sajnálkozás |
|
| kivártam hogy az idő csapja le |
|
|
|