Szüleimnél

Akármiképp van: jó dolog hogy egy-gödörben csontotok s elidegenedő korunkban külön-porotok egybe-rokkan A test nem él: nyilvánvaló S a lélek? ez nem tudható s hogy bármiféle kötelék köztetek most is van-e még Mégis szép álom-ihletőnek mégis bizsergető előleg hogy szétválaszthatatlanok mik most éppen-csak-úgy-ahogy: egyszer – már lábatlan-kezetlen – lehetünk majd mi is mi ketten.