Szüleimnél

Akármiképp van: jó dolog
hogy egy-gödörben csontotok
s elidegenedő korunkban
külön-porotok egybe-rokkan
A test nem él: nyilvánvaló
S a lélek? ez nem tudható
s hogy bármiféle kötelék
köztetek most is van-e még
Mégis szép álom-ihletőnek
mégis bizsergető előleg
hogy szétválaszthatatlanok
mik most éppen-csak-úgy-ahogy:
egyszer – már lábatlan-kezetlen –
lehetünk majd mi is mi ketten.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]