Szüleimnél
| hogy egy-gödörben csontotok |
| külön-porotok egybe-rokkan |
|
| A test nem él: nyilvánvaló |
| S a lélek? ez nem tudható |
| köztetek most is van-e még |
|
| Mégis szép álom-ihletőnek |
| hogy szétválaszthatatlanok |
|
| mik most éppen-csak-úgy-ahogy: |
| egyszer – már lábatlan-kezetlen – |
| lehetünk majd mi is mi ketten. |
|
|
Ha élnétek
| Bizony sokszor elkelne még |
|
| Mért nemzettél fölfalókat? |
| Kedvedre volt hogy szerettek – |
| Kedvedre hogy megcsalódtak? |
|
| Anyám anyám minek tetted? |
| Minek szültél gáncsolókat? |
| Kedvedre volt hogy szerettek – |
| Kedvedre hogy megcsalódtak? |
|
| meg is tudnám kancsiságom |
| meg is tudnám hogy mivégett |
|
| Meg is tudnám: sem ők se mi – |
| Ha termettek: alig kedvük |
| választott a sors helyettük |
|
| Reng a talaj talpam alatt |
|
| de hogyha majd… az én hármam |
| széles földön szűk magányban? |
|
|
Tükörkép
| Tedd arcom mellé arcod egyszerre így |
| egyszerre nézzünk a tükörbe páros |
| családi portré |
Idill megható de kell |
| mert furfangos ítéletvégrehajtók |
| köröznek szűkülő körben köröttünk |
| Faust húsvéti sétáján a pudli |
| jó munkát végeznek előbb-utóbb |
| csak az ilyen fogások védenek kicsit |
| nem is minket e világ ritka örömét |
| az emlék kincsét arra hogy |
| valami annak rendje-módja szerint sikerült. |
|
Várhatok jót
| Ó párna-szerelmed! Fejem beléfúrom: semmit se lássak. |
| Csak illata, csak melege, puhasága van a világnak. |
| S milyen elég! Unt-elegem hányszor lett már minden egyébből. |
| Puhaságától, illatától, várhatok jót csak melegétől. |
|
Ő
| Ihleteim ihletője! |
Ha a kert ha az éj |
| szóra ha bírnak a sors görcsei harmóniái |
| az ember szokvány-dolgai: másod-sugallatok csupán |
| Ihleteim ihletője: |
a kijáratoknál bejáratoknál |
| ő áll ajtón öltöztet a szükséges álruhába |
| tesz tolmács- és hallókészüléket fülemre |
| s áldja meg a kellő nyelvvel a nyelvem |
| hogy mintha otthon forgódhassak mindenütt |
|
| S ha nem lenne? ha nem lesz már? |
| jaj rabságom jaj magán-zárkám ideje! |
| tótágast állnak körülöttem a hidak |
| ráccsá szerveződnek nem léphetek ki közülük. |
|
|
Hogy az a kocsi…
| hogy az a kocsi nyugodtan |
| akadály nélkül jöhessen – |
| Vagy legjobb lenne egyből |
| fölkapni s hopp! idetenni. |
|
Reggel
| ország világ és univerzum |
|
| S lelkemből nem lelkezhetik |
|
| vagy magzatnál is közelebbi |
| leglényem visszhangja ha van |
| asztrál-testféle testem mellett |
|
| Elég volt nézni csak elég volt |
| homlokom ráncolni elég volt |
| csak fölcsillantani szemem: |
| tudta a szót az odaillőt – |
|
| Hol lehet most? |
Hó kavarog |
| földmaró gép hörög keményen. |
|
|
Ketten
| egymás iránt nem magukért |
| vagy nem egészen magukért |
| ahogy a nagy sors vagy a sok |
|
| bűntelen mindig bűntelen – – |
|
|
Csak a kereszten
| amikor izzó test a testen |
|
a gyönyör bár lángot vetett |
|
csak a kereszten a kereszten |
|
| holott egymást ölelni vélik |
|
a kénytelen kényadta kéjig. |
|
|
Anabázis
| Éveket néhány percért! |
De ti akikről szó van |
| nálam is gyámoltalanabbul – – |
|
| A ki- és bejárat kapuja nem növekedett |
|
| s úgy hogy statisztáknak se kelletek |
| Ha sikerül hírt hoznom nem leszek irigy |
|
| Három csöppség néz felém mosolyogva |
| fényképek börtönszigeteiről |
| Igyekeztem az utat karbantartani |
|
| csak várjatok és gondosan füleljetek |
| mikor csap ki szájamból és szívemből |
|
|
Lányaimhoz
| Kártyáimba láthattok most már persze |
| ha voltak kártyáim egyáltalán |
|
| mind többet leshettek ki rólam |
|
| az istennek rég nyugdíjba kellett mennie |
| lassan a nem-tucat embernek is |
|
| nincsenek külön rugói csavarjai |
|
| ne diadalmaskodjatok azért fölöttem |
| s ne is dühítsen rám a kiábrándulás |
|
| viszonyunk mindenképp megváltozott |
| a terhekből is jobban kell vállalnotok |
|
| ne diadalmaskodjatok fölöttem |
| a ti erőtök épp ilyen esendő |
|
| ne is dühítsen rám a kiábrándulás |
| értetek volt a hókusz-pókusz |
|
| csak legföljebb nem tudtam abbahagyni |
| a józanságon győzött a sajnálkozás |
|
| kivártam hogy az idő csapja le |
|
|
|