Balatoni néhánysorosok

 

1 (A tóhoz, türelmetlenül)

Nem bírunk egyedül maradni,
 
pedig már fojtanak
 
a kikívánkozó szavak,
a megszületni vágyó mozdulások,
 
mocorgó vallomások.
Egyedül kéne már maradni,
nem csak így egymásra meredni
 
sétányok, kikötők,
 
emberi zaj-verők:
az idetolakvó világ
sokféle rácsain át.
 

2 (Este)

Úgy tele van ez a nagy nyári este,
úgy tele van giccsel (tömény csodával),
hogy mint a fő-fő szépségeket, ezt se
lehet kibírni, csak iróniával.
 

3 (Parti kártyázó)

Veri a blattot, fúj, dörmög, hevül,
s olykor mélyen megbotránkozva hallja,
hogy az asszony – nyilván eszetlenül –
valamiféle Balatonba csalja.
 

4 (Beat-zenekar az Ibolyában)

 
Hát ezek a legények
 
nem ibolya-szerények!
Ország-világgal tudatják, hol a
 
kis Ibolya,
amit ezúttal hangja árul el,
 
nem illata.
 

5 (Javaslat)

Szigorú rendeletbe kéne adni,
hogy kinek mit van joga mutogatni.
 

6 (Tücskök)

Tücskök, tücskök, kik már örökre
a Szabó Lőrincéi vagytok,
lám, ő alásüllyedt a rögbe,
s ti változatlanul vigadtok.
 

7 (A nyaraló dícsérete)

Otthon már húzkodják a földet
 
talpam alól;
nyugodni a fáradt ledőlhet
 
legalább itt valahol.
 

8 (Szorongás)

 
Révfülöp,
 
lágy partjaid ölén ülök,
s fájások dúlnak, szédülök.
 
Hát persze: vénülök.
 
Megrémülök:
talán csak már nem útra készülök?
 

9 (Egy öreg villára)

A kertbe a kertbe
a legvégébe a kertnek
a legvégén a házba
a legvégső szobába
becsukni ablakot ajtót
becsukni fület
becsukni szemet
s aludni aludni aludni
hosszút mélyet kanyargót
 

10 (Magány)

Csak néhány hír köt a világhoz,
s ezernyi semmi a magányhoz.
 

11 (Köszönet)

Áldassál, két hét,
hoztál nekem békét,
adtál tizennégy szép napot,
amit ötven hét nem adott.
 

12 (Két otthon)

Ha az embernek otthona kettő,
elképzeli, hogy majd, ha ideje megjő,
egyikből a másikba futhat,
s ezzel talán menekülni tudhat.
 

13 (Padok)

A móló mellett falvédő-liget:
 
rózsák futóban és bokorban
s utak és mindenekfölött padok,
de biz’ malackodásra nem valók,
 
ha még csak ülnél is, löknek le zordan.
 

14 (Sex-hullám)

E vad tájban nincs kimélet:
vadul dúl a nemi élet.
 

15 (Anti-sex)

Hergelem magam: úgy sincs rajta sok,
milyen is lenne talpig meztelen?
Hanem hiába, nem megy a dolog:
vetkőztetés helyett öltöztetem.
 

16 (Halak)

 
Jönnek, – talán kiváncsiak
 
e másfajta világra.
 
Mi lenne, ha, míg fölragad
 
az űrbe vágyunk, mint halat
egy horog minket éppígy kihalászna.
 

17 (Hirdetmény)

Magyar nóta szól a megafonban,
ízes női hang követi nyomban:
bikkfanyelven tudatja a kedves,
ki mit vét, ha olyat tesz, ilyet tesz.
 

18 (Ambíció)

 
„Kislány a zongoránál…”
 
harsog minden alkonyórán:
egy buzgó polgár ambicionálja,
hogy a környéket megtanítsa rája.
 

19 (Vissza a természethez)

Oly tökéletes vadember lett,
hogy már-már szinte állat:
négykézláb mászik, hogyha túl begerjed,
és kettőn meg nem állhat.
Ez ám a szép nyár, mondhatom!
S ha véget ér a két hét,
visszajátszhatja maszek-alapon
a majom emberré-levését.
 

20 (Fohász)

 
Ó Füred,
 
ki itt fered
 
jószagú vagy büdös vizedben,
részeltesd gyógyulásban, élvezetben!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]