Más egek

 

 

 

 

Római jegyzetek

Weöres Sándornak

 

A nép

A lapos-téglás óriás-falak árnyékában mégis az alkotók
gyermekei a pappagallók éppúgy akár a mini-mini szoknyás
lányok vagy a tisztes arcú kopottas köpenyű
konflis-kocsisok akik a tulajdonos gőgjével arcukon
magyarázzák a pénzes jöttmenteknek kincseiket
mégis az alkotók gyermekei a Giordano Bruno szobra körül
a Campo de’Fiorin esténként összeverődő
proli-asszonyok kölykeik hadával
akik a délelőtti árusok pultjai helyén
labdáznak körbetáncolnak cicáznak s mindenekfölött
zajonganak zajonganak meggyőződéssel lelkesen
mégis az alkotók gyermeke az a gyér hajú anyó kinek
arcát nem láttam úgy előredőlt a Piazza Navona
egyik márványpadján sütkérezett a reggeli nap szelid melegében
gyermekei a Tiberis-part leomlott kőfalát rakó
kőművesek a szikrázó fehér ruhás
rendőrök a szenátus kapuját őrző nagy darab
férfi s az a násznép amely ma délután
a Santa Francesca Romana előtt
várta a mennyasszonyt izzadva díszes feketében
ezek mind gyermekei a fórumok és a termák alkotóinak
s ama szó szerint világraszóló birodalom
megteremtőinek akiknek korábbi gyermekei is
csináltak egy s mást méghozzá nem is
keveset máig ér hát a fonal szakadás nélkül göbtelen
természetes tehát a folytatás természetes hogy még az átkozott
gépkocsik is domesztikáltan közlekednek a sikátorok
hűs árokmélyein természetes hogy az orrcsípő vizeletszag is
familiárisan épp ideillik mert itt a műemlék nem ünnep
nem herélt látványosság hanem köznapi élő tárgy minek
tövébe hogyha kell oda lehet vizelni is.
 

Két múzeum

A Capitoliumot két múzeum szegélyezi
Az egyik a Museo dei Conservatori
Nagy örömömre húsz év után is hamar megtaláltam
a Táncoló menádot ezt az időszámításunk előtti
5. századból való domborművet: egy csodálatos
kígyózó-redőző fátyol-ruhában
táncoló nőalak a jobb kezében
rövid kard míg a balban egy felébe
hasított állattest A látomás káprázatos
csak a fényképező szem rögzítő figyelme
a fantázia roppant ereje tudhatta ezt
s a mesterség tökélye
Itt láttam még a Polihümniát
a múzsa szobrát szó sincs róla hogy
a művész valami emberfelettit
akart volna formálni benne úgy volt
múzsa ahogy múzsa volt Laura
Beatrice Léda vagy Flóra éppen
Egy bájos inkább csitri lány bizonyára a kikötő
párkányára könyököl összehúzza nyaka körül
kendőjét nyilván hűvös van így estefelé
s nézi a messzeséget nézi a vizet
vár valakit tán azt is tudja kit
vagy csak úgy valakit mert mindenik lány
vár valakit
A másik múzeum a Museo Capitolio kicsit szegényebb
főkincsei a római portré-szobrok
a Haldokló gallus és a közismert
Capitoliumi Vénusz ennek egy külön
kis körszoba jutott ide tilos bemenni
s ilyenformán nem járható körül
Viszont a rendezés kiváló ötlete
(vagy véletlen?) hogy szemben e szoborral
egy sírszobor roskatag öregasszony
megtörten ül tekintetét Vénuszra szegzi
mindenen túli nézéssel amaz meg
elfordul mintha nem bírná a csöndes
egyszerű szókat amiket a kő-szem
s a kő-száj suttog: „Te is ide jutsz majd!”
 

Beszélgetés a költészetről

D. Z. ifjú olasz költő alig múlt még húszesztendős de a
versírást abbahagyja erről beszélt nekem
hosszasan nagy meggyőződéssel meggyőzni vágyva szinte
engem is hogy többé ne írjak én se mert úgymond a verset
kevesen olvassák hatása ilyenformán alig lehet
márpedig az írónak az irodalomnak hatnia kell nélküle semmi
értelme
értelme Én nem mondtam ellent csodaszép nyári délelőtt
volt a Pinción egy vendéglő kertjében ültünk
sör mellett a harmadik asztalnál szerelmesek
nézték egymást szorongatták egymás kezét csak néha szóltak
az út szélén öregember egy padon újságját letette
a levegőbe bámult unokája (nyilván az volt) egy apró pléhvödörbe
kavicsot rakott dundi kis kölyök
a lombok rácsán áthullott a napfény
D. Z. az olasz- és világ-
politikát taglalta fejtegette
Igaza van igaza mondogattam
bólogattam is hozzá
bólogattam is hozzá közben arra gondoltam jó fontos nagyon
hatni fontosak a cselekvők
fontos célt és utat mutatni nékik
de élnek itt és másutt olyanok is mint ez a két szerelmes
mint ez a vén s mint ez a gyermek
akik a csöndet szeretnék meghallani
a levegőt látni a játék
komolyságát megtanulni akik
a sárga kavicson s a zöld gyepen
ingó napfény-foltocskákra kiváncsiak.

 

 

 

A Louvre szobrai

 

A költő feje és a Milói Vénusz

Csapzott haj vaskos árkok a homlokon e fejet
látszik megzúzta a gond e gyönyörű fejet
melynek gyűröttségeiből ahogy
a nap a szellem szépsége kiragyog
Szép csodaszép külön a dúlt száj külön
a dúlt áll orr arc a fül és a fülön
a fürt-csomók szép ez a poklokon
átvonszolt testrész ó szép nagyon
Mint szép ugyancsak csodaszép
az a meztelen-szikrázó nőalak odébb
az a varázs melyet
csak a maga belső törvénye nevelt
csak a maga belső törvénye faragott
mint lábat csípőt mellet nyak-hajlatot
sőt lelket is hiszen valahogyan
a sugaras porcikákban az éppúgy benne van
És könnyedén és nehezen
egymásba vág ring s elpihen
a bársony hajnal a sajgó sok-öblű éjszaka
a szépség két ábrázata.
 

Nut istennő

Egyiptomi koporsó-belső
Az istenasszony meztelen
rugós csoda-melle
pelyhes ágyéka-dombja
és párna-combjai
és forró karjai
a szürke kőbe karcolva fehéren
a sötét kőre írva villogóan
a hús a rózsaszín a remegő
mozgás a remegő
élet példái lám
halottan tompán mereven
Jaj e combok ez ágyék
jaj e karok e mellek
jaj e villámvető bőr
jaj jaj
ekkora sex ekkora sex!
Csupán a csillagok
az ég boltját a hátteret
végig beszóró
izzó virágfej-csillagok
tűz-permete
hűsit.

 

 

 

Banja Luka

A várost földrengés döntötte romba
A Dinári hegyek félelmetes
félelmetesen-zord s kápráztató
szerpentinjein völgyein hágóin át
öt-hatórás busz-út visz Mosztárból a zöld
Banja Lukába büszke és nagy-életű
város büszke mert kirepítő fészke volt
a hősi partizánharcoknak s büszke mert
úgy nőtt mint óriásgyermek előrenéz
és visszanéz a rómaiakig
Vrbas = Urbs azaz város tehát
itt város állt már akkor is a táj
folyója erről kapta a nevét
Most szörnyeteg hír jött felőle nyers
földrengések rázták meg sebesültek
halottak és romok
szörnyeteg képek jöttek róla síró
nők gyermekek keserű és dacos
férfiak és romok romok
Ó város ó tavaszi vendéglátóm
ó liget-város mi történt veled?
ó izmos büszkeséged megvan-e?
ó mik várnák szemem a hegytetőről
Augusztincsics emlékműve mellől?
épen maradt-e a Hotel Palace
s a Kastélyban a szabadtéri színpad
hol soknyelvű költőbarátaimmal
sok nyelven verseket mondtunk a fényes
áprilisi napban vidám diák-
közönségnek és vélük is mi lett?
s a kedves Fuaddal ki dolgaink
intézte (Fuad törökül szívet jelent)
s az ottani ifjú költőkkel és mi lett
a Ferhád pasa dzsámiját őrző öreg
igazhitűvel?
 
  Gyönge és kevés a szó
elküldöm mégis biztatlak: ne csüggedj
eddig nagy-életű és büszke város
tudom: „Si fractus illabatur orbis…”
s tudom: „Et alios ventos videbas…”
s tudod te is (visszahangzik messziről)
s tudom tudod liget-város: virulsz még!
 

1969. október 27.

 

 

 

Balatoni néhánysorosok

 

1 (A tóhoz, türelmetlenül)

Nem bírunk egyedül maradni,
 
pedig már fojtanak
 
a kikívánkozó szavak,
a megszületni vágyó mozdulások,
 
mocorgó vallomások.
Egyedül kéne már maradni,
nem csak így egymásra meredni
 
sétányok, kikötők,
 
emberi zaj-verők:
az idetolakvó világ
sokféle rácsain át.
 

2 (Este)

Úgy tele van ez a nagy nyári este,
úgy tele van giccsel (tömény csodával),
hogy mint a fő-fő szépségeket, ezt se
lehet kibírni, csak iróniával.
 

3 (Parti kártyázó)

Veri a blattot, fúj, dörmög, hevül,
s olykor mélyen megbotránkozva hallja,
hogy az asszony – nyilván eszetlenül –
valamiféle Balatonba csalja.
 

4 (Beat-zenekar az Ibolyában)

 
Hát ezek a legények
 
nem ibolya-szerények!
Ország-világgal tudatják, hol a
 
kis Ibolya,
amit ezúttal hangja árul el,
 
nem illata.
 

5 (Javaslat)

Szigorú rendeletbe kéne adni,
hogy kinek mit van joga mutogatni.
 

6 (Tücskök)

Tücskök, tücskök, kik már örökre
a Szabó Lőrincéi vagytok,
lám, ő alásüllyedt a rögbe,
s ti változatlanul vigadtok.
 

7 (A nyaraló dícsérete)

Otthon már húzkodják a földet
 
talpam alól;
nyugodni a fáradt ledőlhet
 
legalább itt valahol.
 

8 (Szorongás)

 
Révfülöp,
 
lágy partjaid ölén ülök,
s fájások dúlnak, szédülök.
 
Hát persze: vénülök.
 
Megrémülök:
talán csak már nem útra készülök?
 

9 (Egy öreg villára)

A kertbe a kertbe
a legvégébe a kertnek
a legvégén a házba
a legvégső szobába
becsukni ablakot ajtót
becsukni fület
becsukni szemet
s aludni aludni aludni
hosszút mélyet kanyargót
 

10 (Magány)

Csak néhány hír köt a világhoz,
s ezernyi semmi a magányhoz.
 

11 (Köszönet)

Áldassál, két hét,
hoztál nekem békét,
adtál tizennégy szép napot,
amit ötven hét nem adott.
 

12 (Két otthon)

Ha az embernek otthona kettő,
elképzeli, hogy majd, ha ideje megjő,
egyikből a másikba futhat,
s ezzel talán menekülni tudhat.
 

13 (Padok)

A móló mellett falvédő-liget:
 
rózsák futóban és bokorban
s utak és mindenekfölött padok,
de biz’ malackodásra nem valók,
 
ha még csak ülnél is, löknek le zordan.
 

14 (Sex-hullám)

E vad tájban nincs kimélet:
vadul dúl a nemi élet.
 

15 (Anti-sex)

Hergelem magam: úgy sincs rajta sok,
milyen is lenne talpig meztelen?
Hanem hiába, nem megy a dolog:
vetkőztetés helyett öltöztetem.
 

16 (Halak)

 
Jönnek, – talán kiváncsiak
 
e másfajta világra.
 
Mi lenne, ha, míg fölragad
 
az űrbe vágyunk, mint halat
egy horog minket éppígy kihalászna.
 

17 (Hirdetmény)

Magyar nóta szól a megafonban,
ízes női hang követi nyomban:
bikkfanyelven tudatja a kedves,
ki mit vét, ha olyat tesz, ilyet tesz.
 

18 (Ambíció)

 
„Kislány a zongoránál…”
 
harsog minden alkonyórán:
egy buzgó polgár ambicionálja,
hogy a környéket megtanítsa rája.
 

19 (Vissza a természethez)

Oly tökéletes vadember lett,
hogy már-már szinte állat:
négykézláb mászik, hogyha túl begerjed,
és kettőn meg nem állhat.
Ez ám a szép nyár, mondhatom!
S ha véget ér a két hét,
visszajátszhatja maszek-alapon
a majom emberré-levését.
 

20 (Fohász)

 
Ó Füred,
 
ki itt fered
 
jószagú vagy büdös vizedben,
részeltesd gyógyulásban, élvezetben!

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]