Karácsony előtt
szél zúdul amit ér cibálja |
|
Elbújhatok négy fal között melegben |
hol dongó kályhák lángja lebben |
|
s dideregni kezd a szó a számon |
|
Az emlékezés emlékké teszi |
hogy tépték meg az idő kései |
|
Ki tavaly a fenyő tövében |
most holtan holt anyja ölében |
tűz soha többé a szivében |
szív se beroskadt kebelében |
|
És még hányan s hányféleképpen! – – |
|
Ne most történjék számadásom! |
|
üvöltő szél vad árapálya. |
|
|
|