Üressé tölti

Ilyenkor így alkony felé
túl a hajnal vad robbanásán
túl a nyilalló délelőtt
növekedési kínjain
a terpedt zsíros delelő
gyilkos és boldog csömörén
túl a megfontolt délután
buzgalmas igyekezetén
hogy már emlékké változik
mert hirtelen minden megáll
a csonka nap története:
ilyenkor az ember leül
tétlen kezét ölébe ejti
nem látja még de érzi már
festik a roppant kárpitot
hogy nemsokára feketén
fölcsúsztassák a horizontra
Ám addig is kívül kerül
a szél-időn a láng-időn
s az elárvult fakóra vált
tetőkből fákból házfalakból
az ég vak szemgödreiből
a se-itt se-ott levegőből
a semmiből a semmiből
kibuggyan széttócsál a semmi
átdől a csukott ablakon
át a falon az ember bőrén
s üressé tölti csordulásig.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]