Tétova nekrológok

Majd szólnak hogyha meghallják a hírt:
„Melyik is volt? Az a kicsiny zömök
ember ki többnyire magába járt
s tavasztól őszig mintha valamit
titkolna úgy hordta vállára vetve
kabátját? Erre emlékszem meg arra
milyen sötéten csillogott szeme”
„Én egyszer beszéltem vele azazhogy
beszéltem volna de nem és igen
csak ennyit mondott”
 
  „Én ellenkezőleg
szóhoz se bírtam jutni amikor
ő is jelen volt”
 
  „Szerette a nőket
azt gondolom tavaly vagy azelőtt
a nyáron szinte levetkőztetett
úgy megnézett az utcán”
 
„Én a játszó-
téren lettem figyelmes rá megállt
bámulta a komoly csöppségeket
arcán öröm sugárzott szinte vártam
hogy közéjük térdel”
 
  „Szegény bizony
élhetett volna még – – –”
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]