Tétova nekrológok
Majd szólnak hogyha meghallják a hírt: |
|
„Melyik is volt? Az a kicsiny zömök |
ember ki többnyire magába járt |
s tavasztól őszig mintha valamit |
titkolna úgy hordta vállára vetve |
kabátját? Erre emlékszem meg arra |
milyen sötéten csillogott szeme” |
|
„Én egyszer beszéltem vele azazhogy |
beszéltem volna de nem és igen
|
|
szóhoz se bírtam jutni amikor |
|
azt gondolom tavaly vagy azelőtt |
a nyáron szinte levetkőztetett |
|
téren lettem figyelmes rá megállt |
bámulta a komoly csöppségeket |
arcán öröm sugárzott szinte vártam |
|
élhetett volna még – – –” |
|
|
|