Fák a télben

A sompolygó fagyok között
a ködbolyhos nappalok-éjek
rettenetében mi hasznotok abból
hogy rátok gondolok?
Jóságom reklámja csupán
érzelmes panteizmus
Nektek mégis le kell csavarnotok
lámpáitokat alig-pislogóra
el kell mégis búcsúznotok
pár gallyatoktól ágaktól
el kell azért esetleg
az egész kerttől és örökre
Mert míg én cifrán szervezett
tárgyak védelmében a rémet
inkább tudom csak mintsem érzem
s kiváncsiságom szítja inkább
ti addig gyalázat az ősi
egyoldalú csatát
vívjátok magatokra hagyva
Szégyellek kimenni közétek
kik nem nézhettek máshogyan rám
csak mint a kórház
nehéz betegei az ágyaik közt
részvéttel mozgó egészségesekre.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]