Temetés előtt
Hát ha igaz most már hatalmas |
Szemét száját végképp becsukta |
ágyékát is végképp becsukta |
Hát ha igaz most már hatalmas |
|
Itt ül mellettem és néz fölényesen és szánakozva |
Mindent tud mint az Ószövetség 7-800 évet élt agg holtjai |
s a csecsemőhalandóság néhány napos vagy hetes áldozatai |
Mindent tud |
egész lett kerek |
|
s a negyedik ötödik hatodik s milliomodik személy |
|
|
mert mindent tud egész kerek |
|
Gyerünk az ájtatos mesékkel! |
|
S arról szó sincs hogy elkezdett rohadni |
|
Gyerünk a gyalogos mesékkel! |
|
pillangó lesz és virág lesz |
|
egyszer volt nem lenni nem bír |
|
S ha rohad csak azért hogy megmaradjon |
|
|
De hát a földbarna-haj-keretezte |
|
Nem ül nem néz semmit se tud |
|
|
Hagyjuk meg a nap és a levegő |
|
bizalmát: |
dugjuk előle ezt a szégyent |
Az ív két vége |
jobb ha a földbe nyúlik |
|
Ma még sorára vár csak a halott |
|
Észlelnem kellene valahogyan |
|
fájNem észlelem |
jobb lesz eltemetni |
|
|
|
Hogy se az ájtatos mesékre |
|
hogy se a gyalogos mesékre |
|
|
Az idő vize lemossa a vért |
|
az idő itatósa fölszívja a nyögést |
|
az idő köde puha tánc-mozdulatokká a varázsolja a kín rúgásait |
|
Aztán ameddig bírja az önző emlékezet |
ameddig talál még valami ehetőt-ihatót benne magának |
Később csak név legyen néhány adat |
|
majd ez a kagylóhéj is törjön össze |
|
|
|
|